Csúza az Árpád-házi királyok idején jött létre. Az első írott emlék 1252-ből származik, mely szerint IV. Béla Nána ispánnak ajándékozza ezt a területet. Neve Chuza, és a bodrogi uradalomhoz tartozott. A horvát elnevezés csak hangzásában hasonló, de jelentése nem áll kapcsolatban a falu magyar nevével.
A XV.sz.-ban a siklósi uradalomhoz tartozik, a XVI.sz.-ban a falu ura Perényi Péter.
A török hódoltság idején a mohácsi szandzsáknak fizet adót.
A falu központjában levő templomdomb alatti alagút körül régi pénzeket, abroncsokat, emberi csontokat találtak, mely arra enged következtetni, hogy itt török börtön volt.
A falu 1698-tól 1734-ig Savolyai Jenő tulajdona. 1780-ban Mária Terézia lánya, Krisztina ajándékba kapja a falut, s házassága révén a Habsburgok tulajdonába kerül. Első pecsétje 1772-ből származik, melyen a falu jelképeként eke és egy, a csőrében szőlőfürtöt tartó madár látható. Ez arra utal, hogy a falu lakói földművelők voltak.
Az első népszámlálás (1784.) szerint a falunak 681 lakosa volt, többségükben reformátusok.
A XIX. és XX. sz. elején gazdaságilag fellendül (vízimalmok), és megnövekszik a lakosság száma, 1910-ben eléri a mindenkori legmagasabb számát, az 1262 főt. Az I. világháború után a lakosság létszáma folyamatosan csökken. Az 1991-i 792 főről lakosainak száma mára 600 alá esett.
Korai okiratokban ekképpen említették: Chuza (1252), Chusach, Chuza (1266), Chuza (1301, 1307, 1313, 1325, 1334), Chusa (1370, 1381), Chwsa (1443), Chusa (1470).
Szavazás